Bajor Imre: "valóban tele vagyok kételyekkel"

Bajor Imre 2005-ben nyilatkozott Sándor Andrásnak: "Amikor hosszú évekkel ezelőtt az akkori Népszínházban megkérdezte tőlem valaki, hogy engem mi érdekel a leginkább a színházból. Azt válaszoltam, hogy a büfé, meg a pénztár. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt be merte vállalni. Kaptam is érte egy fegyelmit..."


– Bejöttünk a kávézóba, és kezet nyújtott a pincérnek.
– Minden alkalommal így teszek. A kollégáim irigykednek is rám emiatt. Mindig kérdezik, hogy van az, hogy én egy pléh kocsmában iszogató, festő ruhában lévő emberrel is egy másodperc alatt ugyanolyan kapcsolatot tudok teremteni, mint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával. A többieknek ugyanis ez komoly teher. Én szeretem, hiszen érdekel, hogy mi a véleménye az ácsnak, vagy a festőnek.

– Miért érzem úgy, hogy a határtalan lazasága, és az állandó mosoly mögött valamilyen kétely van?
– Talán azért, mert valóban tele vagyok kételyekkel. Ez a lazaság, amit lát, harmincéves kegyetlen munka. Minden egyes mondatomat ötször átgondolom, mielőtt kimondom, akár a kamera előtt, akár a színpadon. Hiába vagyok laza, premier előtt tizenhatszor kimegyek a vécére. Állandóan stresszelek.

– Miért stresszel?
– Mert reggel felkelek – pontosabban délben… – és semmi másra nem tudok koncentrálni, csak az éppen aznapi szakmai feladatomra. Ilyen tekintetben nem tudok lazán gondolkodni. Tegnap éppen egy Rádiókabaré felvételem volt. Ott volt hatszáz ember. Nem mindegy, milyen hangsúllyal mondok egy-egy mondatot. A poénoknak ütniük kell. Lehet, hogy nem hiszi el, de stresszben élek harminc éve.

– Meg lehet szokni?
– Nem, ugyanis egyre inkább gyengül az ember idegrendszere. Abban a pillanatban, hogy az ember kezében elkezd remegni a papír…

– Már remeg?
– Volt már rá eset. Amikor az ember nem piheni ki magát. Előző nap késő este ér haza egy vidéki fellépésről, az ország másik végéről, másnap pedig kora reggel elmegy forgatni. Ezek veszélyes dolgok. És utána elmegy a Rádiókabaréba, van ötoldalnyi jelenete, és reszket a kezében a papír, meg remeg a lába. Higgye el, minden egyes szenvedélyem ebből fakad, az állandó stresszből. Ezért cigarettázom, s időnként ezért iszom. Valahogyan le kell vezetnem a feszültségeket.

Klikk a teljes interjúért.