Íme a dal.
Egy modernkori romantikus lovag – Interjú Bajor Imrével
Bajor Imrével az egyik kereskedelmi csatorna székházában találkoztam sok-sok évvel ezelőtt. Akkoriban kacérkodtam a gondolattal, hogy újságíró leszek. Életem első “sztárinterjújára” készültem, és mikor ezt bevallottam neki, ő megsimogatta a karom, majd kávéval kínált. Azt mondta, mindenki volt egyszer kezdő, de nem mindenki meri ezt bevallani. Majd leült mellém, bekapcsolta a diktafonomat, és mosolyogva súgta: Segítek!
Mennyire ismered Bajor Imrét? Kvíz
Nincs olyan ember, aki ne szerette volna Bajor Imrét az ország "Kicsi Huszárját"! Szeretnénk most próbára tenni tudásod, hogy mennyire is ismerted őt!
Készen állsz a kérdésekre? Vágjunk bele!
Köszönöm, hogy fogadott annak ellenére, hogy nem szereti az újságírókat.
Igyon egy kávét, és nyugodjon meg, nem eszem meg. Az a helyzet, hogy ez egy kis ország. Nagyon kevés ember van, akivel el lehet adni egy lapot. Az újságíró abból él, hogy olyanokról ír, akikről szívesen olvasnak az emberek, például rólam, engem pedig népszerűsítenek ezek a cikkek, és erre szükségem van. Eddig rendben is van. Na de nem történik velem annyi minden, amiről minden héten nyolcszor tudnék interjút adni. Amit valójában nem szeretek, az az, hogy évtizedek óta az unalomig ismételt kérdésekre válaszolgatok. Ezerszer válaszoltam már, nem tudok jobbat, többet mondani, azt meg végképp nem szeretem, amikor a bulvárlapok megkérdezik, hogy hol voltam tegnap este. Ez nem hír. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy örüljek annak, ha megírják, hogy a Nagymező utcában pisiltem egy fa alatt. Gondolom, most a szerepeimről fog kérdezni. (nevet)
Nem terveztem, de ha szeretné… Az emberek inkább a humoros oldaláról ismerik, miközben komolyabb darabokban is játszik.
Na igen. Több tévésorozatban is voltam, jelentek meg lemezeim, ezerféle színdarabban játszottam. Az emberek valóban inkább a humoros szerepeimmel azonosítanak, mert azokat kapja fel jobban a média. Ez óriási erő, ezzel nem lehet versenyezni, hiába nem ezek életem fő művei.
Zamárdiban egyszer egy pizzás azt mondta nekem: Jaj, de jó volt maga a Rafaelben! (Szomory Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael; színdarab – a szerk.) Meglepődtem, és visszakérdeztem, hogy tényleg ilyen nagy színházba járó-e, mire kiderült, hogy neki nincs tévéje, csak színházba és moziba jár. Valami fantasztikus érzés volt, hogy olyan embertől kaptam dicséretet, aki soha nem látott a tévében. Azóta is sokszor eszembe jut. Csak hát ilyen emberből kevés van. Egyre kevesebb.
Forrás és teljes interjú ITT
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)